Pándy Kálmán (1868-1945)

1996 folyamán két felkérést kaptam Pándy Kálmánról tartandó megemlékezés megtartására. Az egyik a Magyar Laboratóriumi Társaság kongresszusa volt, melyet a Pándy Kálmánról elnevezett gyulai Megyei Kórházban rendeztek, a másikra ugyanott, a kórház által rendezett Pándy Emléknapok keretében került sor. Amikor elkezdtem a Pándy munkásságára és életére vonatkozó irodalom gyűjtését, egyre jobban megragadott azoknak a példáknak a sokasága, amelyek, meggyőződésem szerint, azt bizonyítják, hogy Pándy Kálmán munkásságát olyan mozzanatok és olyan humánum jellemzik, amelyek alapján őt méltán lehet orvosi és emberi példaként állítani a mai és jövendő nemzedékek elé. A későbbi fejezetekben többször is visszatér az a szókimondás, szenvedélyes szakmaszeretet, amellyel Pándy - nem egyszer igen keményen - ostorozta a betegek helyzetének visszásságait, a hibás szemléletet, a szakszerűtlenséget és hasonló negatív megnyilvánulásokat, jelenségeket. Tulajdonságai és nyílt véleménynyilvánításai miatt nem egy esetben került konfliktushelyzetbe: szakmai vezetőkkel és kormányzati állásfoglalásokkal egyaránt vitázott. Úgy tűnik, azon ritka embertípusba tartozott, amely ellentéte a "felfelé hízelgő, lefelé taposó" típusnak. Pándy ugyanis szenvedélyesen bírált "felfelé" és "oldalirányban", miközben hasonló elkötelezettséggel igyekezett védeni és képviselni az elesettek, a jogfosztottak ügyét és érdekeit