Őrzők

Eltér ez a könyv első gyűjteményem (Alkalom) szerkesztésétől... mert nem az írások születési éve (1960-1982) irányadó a besorolásnál, hanem az ábrázolt történésé, ha maga a történés vagy korszak már csupán valamilyen művészi látvánnyá van befagyasztva... A meglepetéstől elképedve.. rájöttem, hogy noha 1951 és 1984 közt századokat ugrottam előre és hátra, mert minden esszé önértelmű új kezdet volt, végül maguktól laza kapcsolású, de elszakíthatatlan lánccá fonódtak, amelyből egyetlen nagyobb koregység sem hiányzik. Akaratlanul folyton egy európai magyar művelődéstörténetet írtam Nagy Károly császár halálától Illyés Gyula haláláig. Ezer esztendőről, hol a középkorig hátrálva, hol tanúként megmarkolva a félmúltat. Eredetileg igazán nem hajtott, nem hajthatott ekkora becsvágy, magamban szédült nagyzolásnak minősítettem, s tudatosan soha meg sem mertem kísérteni; ami történt: kegyelmi ajándék, egy gyanútlan diáké az utolsó jutalomosztásnál.