Orvosi biokémia

Korunkban a tudományos és technikai forradalom, valamint a társadalomtudomány felismerései a világ minden részén arra késztetik a kormányzati szerveken keresztül a társadalmat, hogy a felsőoktatás korszerűsítését állandóan napirenden tartsák. Ez hazánkban is így van. Az orvosképzés feladatainak és célkitűzéseinek gyökeres újrafogalmazása mintegy egy évtizede kezdődött el, és jelenleg a kibontakozás és az első eredmények lemérésének szakaszában van. Az orvosképzés korszerűsítése a különböző diszciplínákat tartalmi és módszertani vonatkozásban egyaránt érinti. Az egészségügyi kormányzat irányító és koordináló tevékenysége kijelölte az egyes tantárgyakkal kapcsolatos szempontokat és elvárásokat. Ezek a szempontok a gyakorlat igényei mellett az elméleti megalapozás szükségességét hangsúlyozzák. A biokémiai oktatás bevezető szakasza ennek megfelelően - építve a kémia és fizika természettudományi alapozására - olyan ismeretekkel igyekszik felruházni a leendő orvosokat, amelyek a szervezet funkcióinak alapját képező biokémiai folyamatokat világossá teszik, és megismerteti azokkal a makromolekulákkal, amelyek ezen folyamatokat képesek lebonyolítani. Mint az orvosképzésben több mint három évtizede aktívan működő oktató, nagyon remélem, hogy az orvosképzés további fejlődése lehetővé teszi a biokémiai ismeretek szorosabb összekapcsolását a kóros folyamatok okainak molekuláris hátterével. Ezzel a biokémia mind a megelőző, mind a gyógyító orvosi tevékenység számára további nagy szolgálatot tehet. Már az eddigiek is nyilvánvalóvá teszik, hogy egy tankönyv megírásának nem mindig hálás feladatát miért vállaltam magamra. Szabad legyen ehhez még hozzátennem, hogy a nem sokkal a felszabadulás után életre hívott Budapesti Orvostudományi EGyetem Biokémiai Intézetének professzora, Dr. Székessyné Dr. Hermann Vilma oktatói tevékenysége és szemlélete nagy inspirációt jelentett számomra. Megerősítette bennem azt az igényt, hogy a biokémia általános törvényszerűségeit lehetőség szerint összekapcsoljam az orvosképzés egyéb diszciplínáival, elsősorban az életttannal és a funkcionális morfológiával.