Örökölni veszélyes

A rejtő jenői világ, a kalandos, humoros légióstörtének nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. S bár a mester valamennyi írása újra és újra megjelenik, méltatlanul a háttérbe szorult Rejtő néhány kortársa - pl. Nagy Károly, Ákos Miklós, stb. - akik legalább olyan jól művelték ezt a műfajt. Sorozatunkkal őket szeretnénk megismertetni a Tisztelt Olvasóval. "- Figyeld meg, ez a piszok Pagnol mindig az éjszaka leghidegebb szakára sózza a nyakamba az őrszolgálatot... A begyében hord, és keresi az alkalmat, hogy egy olyan helyen rakjon le, ahonnan nem szokás visszatérni az erődbe... Meglátod, egyszer úgy képen törlöm, hogy menten lefokoznak! - Marius, ez túlzás! - célzott Barett enyhe gúnnyal Homolka magas közlegényi rangjára. - Ha engem egyszer felbosszantanak, sok mindenre képes vagyok. Klagenfurtban is addig bosszantott a főnököm, míg egy szép napon szó nélkül faképnél hagytam. - Egyedül? - Ha jól emlékszem, tizenötezer schilling volt a társaságomban! - Meddig? - Badenig... Ott lemaradtak mellőlem a schillingek. Egy kis baleset ért a kaszinóban. Következetes voltam. Pirosat játszottam. - És a rulettgép is következetes volt. - Igen ...állandóan feketét hozott! Mire a pénzem elfogyott, én is belefeketedtem, de akkor már késő volt...Sötét éjszakában utaztam azután Galacig. - Hosszú éjszaka lehetett. - A dunai uszályhajók fenekén örök éjszaka van..."