Operafejedelmek

A magyar operajátszás utolsó ötven esztendejének három ragyogó csillaga Székely Mihály, Gyurkovics Mária és Svéd Sándor volt. A világ számos nagy operaházában vendégszerepeltek, óriási sikerrel. Hazánk zene-kultúrájának méltó nagykövetei voltak. Emlékük ápolása fontos kötelesség, ennek kíván eleget tenni ez a könyv, amely a pályatársak szemével mutatja be az operaéneklés történetének óriásait. Mit tud meg az olvasó ebből a könyvből? Megismerheti művészi pályafutásuk sok emlékezetes epizódját és azt, hogyan alakítottak, tökéletesítettek egy-egy szerepet. Értesülhet arról is, hogy Ránki György például Székely Mihály legszebb hangjaira komponálta a Pomádé nagyáriáját, vagy hogy Bartók Béla Székely kedvéért változtatott a Kékszakállú partitúráján. A pályatársak szívesen emlékeznek a három nagy énekes emberi tulajdonságaira, vonzó egyéniségére is. Gyurkovics Máriáról szólva szinte valamennyien megemlítik, milyen lámpalázzal küzdve lépett a színpadra, hogy aztán minden szerepében tökéleteset nyújtson. Székely Mihály baráti gesztusaira, oldottságára, szellemességére, vitalitására épp oly szeretettel emlékeznek, mint Svéd Sándor művészi nagyságára, szakmai biztonságára. A könyvben közreadott nyilatkozatok, amelyek rádió emlékműsorok publikációi, kevéssé ismert zenetörténeti érdekességeket is tartalmaznak. Egy közös tulajdonság jellemezte a három ,,operafejedelmet": egész életüket az opera és a közönség szolgálatába állították. Hittek abban, hogy a különlegesen szép hang az emberek örömére, boldogítására, gyönyörködtetésére rendeltetett. A nyilatkozókon kívül sok százezernyi operalátogató is tanúsíthatja: jól gazdálkodtak tehetségükkel!