Önzetlenül

Fülszöveg Az interjúkötet igen népszerű műfaj a könyvpiacon. Ezért különösen örvendetes, hogy egy polgári értékrendet magáénak valló újságírónő és hasonló irányultságú beszélgetőpartnereinek egymásra találásából is könyv született. Egy interjúban első pillantásra csak az interjúalany a fontos: hogy ő mit szeretne elmondani, kifejezni, önmagából megmutatni. De nem mellékes a kérdező személye, aki a kérdések megfogalmazásával, belekérdezéssel, visszakérdezéssel irányítani tudja a beszélgetés menetét. Valamiképpen úgy, mint ebben a kötetben. Az értelmiségnek az a hivatása, hogy a nemzet lelkiismerete legyen, figyeljen, kérdezzen, az igazságot kutassa, és ha kell, vállalja az ezzel járó áldozatot. Ezt még a nemzeti-történelmi mélypontjainkon sem tagadhatja meg. Varga Gabriella írásai enyhítik a zűrzavart, segítenek a tisztánlátásban, oldják a bizonytalanságot. Gondos, tájékozott. Emberséges. Emberséges, abban az értelemben, ahogy a tapintat és az udvariasság nem üres forma, hanem a másik ember tisztelete benne a tartalom. Lélek hatja át az írásait, az olvasó is megszereti azt az embert, akiről ír. A mai sajtót olvasva folyamatosan azt kell tapasztalnunk: mintha a szerzők azon a téves véleményen lennének, hogy csak a rossz hírek érdekesek... A jó hír hírnöke vállalja, hogy a divatirányzatok ellenére a világ színes forgatagából a szépséget választja ki és arról ír. Aki a jó hírt hozza, harcol. A bajban-gondban lévő lélek elfárad, kíváncsiságát, lelkesedését elveszti, maga bajába fordul. Sokan vannak, vagyunk így. Hála azoknak, akik konok kitartással, megfeledkezve önnön gondjaikról is, hozzák nekünk a jó hírt. Hála a Varga Gabrielláknak.