Ökológiai lábnyom és fenntarthatatlanság

Civilizációnk fokozódó mértékben fenntarthatatlan. Noha napjainkban rengeteg olyan jelenség is megfigyelhető, amely környezetvédelmi szempontból reménykeltő (olcsóbb napelemek, új villanyautó-típusok megjelenése, tengervízből való uránkivonás, a szabályozott magfúzió reményének felcsillanása stb.), mindeközben fenntarthatatlanságunk is tovább nő. A tudományos-technológiai fejlődés jelei azonban annyira szembetűnőek, hogy a környezeti problémák súlyosbodását a legtöbbünk észre sem veszi, esetleg kétségbe is vonja. Ezért alkották meg tudósok az ökolábnyom-számítás módszerét, amelynek eredménye egyértelműen jelzi egy-egy ország, város, tevékenység vagy személy életmódjának fenntarthatatlanságát. S e számítások eredményei szerint nem állunk jól. A kötetünkben összegyűjtött írások közül az első négy végzős diákok, hallgatók munkája, akik az iskolába járás, a magyar és svájci falusi életmód, a nyers növényi táplálkozás vagy éppen a hallgatói életforma ökológiai lábnyomát számították ki, és tettek konstruktív javaslatokat a csökkentésére. A további hét tanulmány, amelyet környezetvédelemmel foglalkozó egyetemi oktatók, magyar és külföldi könyvszerzők, akadémikusok készítettek, a fenntarthatatlanság egyéb aspektusaival foglalkozik. Milyen lesz a jövő éghajlata? Milyen kihívásokkal kell szembenéznie napjaink szétdarabolt tudományának? Reménykedhetünk-e fenntarthatóságban, amíg a világnépesség tovább növekszik? El tudunk-e látni egy bolygónyi embert egészséges táplálékkal? Megoldást jelent-e a megújuló energiaforrásokra való átállás? (A két utóbbi írás eredetiben, angolul olvasható.) És hogyan viszonyul mindezen problémákhoz a ma embere? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a könyv.