Nyírtől Bakonyig - Elbeszélések

Az író novelláinak olvasásakor rögtön szembetűnik az örökké változó természet hangulatának, arculatának, és a falusi élet eszközei mesterségeinek, pontos, hiteles leírása. A szerző avatottan ismeri ezt a világot, évtizedeken át az életéhez tartozott a természet közelében élő vidéki emberek közössége. Novelláiban többnyire a paraszti, falusi életforma mindennapjai elevenednek meg, hétköznapok és ünnepek, örömök, fájdalmak, no meg az egyszerű észjárás utolérhetetlen furfangjai. Humor, kedves pajzánkodás, tisztesség és becsület, s nem utolsósorban: egyenes beszéd jelenik meg a történetekben. Szalontay Zoltán érdeme, hogy bemutatja, megőrzi és továbbadja a már-már elfeledett hajdani falusi életmódot, amelyből nem ártana, ha utódaink is merítenének hasznos, okos dolgokat. Az író munkáiban egy nem könnyű, mégis nosztalgikus világ manifesztálódik. Valóságos élethelyzeteket mutat be, részben kitalált szereplőkkel. Az erdőmérnök képzettségű szerző írásai tudományos értéket is hordoznak, mert a részletes leírások, elemzések mindenképpen bővítik, kiegészítik néprajzi ismereteinket. Az író legfőbb erénye a fékezhetetlenül áradó mesélőkedv, amely tapasztalatokból, átélt élményekből táplálkozik. Tollából valósággal ránk zúdulnak a kisebb-nagyobb történetek, amelyek a szerkezetét illetően jobbára az emlékezés formájában bomlanak, sarjadnak ki. A múltból veszi témáit, melyeket bölcsen átalakít irodalmi műfajjá. Munkássága a szűkebb haza megismerését, szeretetét hirdeti, kötődésre, hűségre inspirál.