Noé kiszáll a bárkából

"Noé töprengve nézett a távolba a bíbor ruhás alak válla felett. - Másik világba sodort az áradat? Két világ létezik? Prométheusz fia eltaszította magát az ablaktól, széles ívben körülmutatott a karjával a látóhatáron. - Egybefolynak a vizek! A világ egy!" A bibliai özönvíz túlélője meg nem gondolt hitének biztonságával ellenszegülésre, érvelésre, kérdezésre készteti Deukaliónt, Zeusz özönvizének túlélőjét. És a kérdések újabb kérdéseket sugallnak, a kérdésekre válaszok formálódnak, hogy Noét a "nem" és a "miért" kimondására kényszerítve, a két ember találkozásából a végtelen víz közepén megszülessék az emberi gondolat, melynek "apja az ellenszegülő, kétkedő értelem, szülőanyja pedig a kutató kíváncsiság": "Nézd meg jól - mutat a bárkára Deukalión. - Vedd szemügyre, most kívülről látod. Íme, az élet magjának rendelt isteni mű! Kiválasztottságod jelképe! Irányíthatatlan, megmozdíthatatlan. Nem hajtja se evező, se vászonból szabott szárnyba fogva a szél. Ormótlan, nehéz; de a tehetetlen bezártakkal együtt kényére sodorja az ár. Megnyithatatlan ajtaja mélyen a víz alatt. Ablaka egyetlen, belsejébe csak szűk réseken hatol be a levegő és a fény. Vigasztalanul bekenve az egész fekete szurokkal! És a bukott angyal megátkozott fia, hogy a függeszkedő szörnyet se feledjem, aki teljessé teszi a képet." Kis Ervin regénye - a Káin és Ábel után - újabb "változat az Ótestamentumra"