Nőből is megárt a nagymama - Fejlődésregény ((Nőből is megárt a nagymama 1.) (Saját képpel)

Mondanom sem kell, hogy az egyik első szava a cumi, az ő változatában ,,cumikó" volt. A cumikó már eddig is sok kalandos pillanatot okozott mindannyiunknak: kerestük ágy alatt, a Balatonban, porban és sárban, hajón, vonaton, éjjel és nappal, mert ha felhangzik az Unoka harsány, követelőző hangja:' ,,Cumikóóóóm!", akkor az ember vagy azonnal előbányássza a nevezett tárgyat, vagy felkötheti magát. Ráadásul a megátalkodott Unokának nem jó ám akármilyen cumi, ragaszkodik a régi, szétrágott, megsárgult cumijához, amely nyilván a csecsemőkorára emlékezteti, vagy az otthon melegére, vagy a jó ég tudja, mire, és csak remélni merem, hogy az érettségiig megtanul cumikó nélkül élni. - ... a Nagyit akkor én öregnek láttam, kövérnek, fájós lábúnak. Ő abszolút Nagyi volt. Nehéz tudomásul venni, hogy most én lettem a Nagyi. - Aha - csap le a pszichológusom a magas labdára -, tehát itt egy azonosulási nehézség is van. Hogy nem szívesen képzeli el magát nagymama-szerepben. - Egyfelől nagyon büszke vagyok, mindig van nálam fénykép, bár, az igazat megvallva, vannak helyek és helyzetek, amikor nem árulom el, hogy van unokám...