Német politikusok arcképcsarnoka

Könyvesboltok polcain, újságok hasábjain - különösen a választási kampányok idején - gyakran találkozunk politikusportrékkal. Az életrajz, akárhány dokumentum is támasztja alá a benne foglaltakat, szükségképpen szubjektív műfaj. Egy élő személyiséget igazán csak a személyes benyomások alapján lehet megragadni. Mogyorósi Géza nyíltan vállalja a szubjektivitást. Könnyen teheti, hiszen Berlinben él, nap mint nap hallja, látja hogy hogyan vélekednek a német politikusokról azok, akik négy évenként szavaznak a sorsukról. Németország hagyományosan hazánk egyik legfontosabb nemzetközi partnere, gazdasági kapcsolatainkat tekintve pedig a legfontosabb európai ország. Kapcsolataink gazdag múltra tekintenek vissza, első királyunk bajor Gizellával kötött házassága óta számtalan szállal kötődött egymáshoz a két ország. A közös történelemnek persze voltak dicstelen lapjai is, de tény, hogy a két ország az elmúlt ezer évben nem háborúzott egymás ellen. Az 1989-es határnyitás, mely - Kohl kancellár szavai szerint - kiütötte az első téglát a berlini falból, továbbra is biztos érzelmi alapját adja kapcsolatainknak. Az elmúlt 12 évben a Magyarországon befektetett tőke egyharmada Németországból érkezett, exportunk közel 40 százaléka Németországba irányul. Már ez a két adat is elegendő ahhoz, hogy belássuk: közel sem mindegy nekünk, hogy mi is történik Németországban. Az elmúlt másfél évszázad német történelme bővelkedett fordulatokban. A XIX. század második felében létrejött egységes Németország igen különböző régiókból, tájegységekből állt és áll ma is, amit a mai föderális berendezkedés pontosan jelez. Az egységes ország igazi gazdasága a belső sokszínűség, amit a jelenlegi alkotmányos rendszer tudatosan erősít. A német újraegyesülés óta a keleti tartományok integrációja jelenti a legfőbb gondot, amelynek gyökere nemcsak a korábbi politikai rendszerek különbözőségében, hanem az ott élő népcsoportok, poroszok, szászok, illetve rajnaiak és bajorok - csak hogy néhányat említsünk - eltérő mentalitásában is keresendő. Az 1945 utáni Németország, persze elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság felépítésében közreműködő személyiségek politikai örököseinek kezében van ma a tartományok és a szövetség irányítása. Konrad Adenauer, Willy Brandt és a liberális Theodor Heuss követői mellé az elmúlt évtizedekben felsorakoztak a Zöldek és - főleg a keleti tartományokban - Walter Ulbricht "unokái" is. Róluk szól Mogyórosi Géza könyve. Viszonyuk a múlthoz, politikai pályájuk fordulatai természetes módon befolyásolják jelenlegi szereplésüket Európa legjelentősebb hatalmának politikai porondján, és ezáltal hatással vannak egész térségünk sorsának alakulására is. Régi, unalomig ismételt kérdése a történelemírásnak, hogy vajon mekkora a személyiségek szerepe a történelem alakulásában. E könyv szereplőinek történelmi megítéléséhez nincs kellő távlatunk. Személyiségük könnyed ábrázolása azonban mindenképp segítséget adhat ahhoz, hogy a politika iránt amúgy is érdeklődő olvasó érzékletesebb benyomást szerezhessen napjaink híradásának szereplőiről.