Neked táncolok, Uram

Hogyan lett a párizsi Opera szólótáncosnőjéből kármelita apáca, majd a francia tévétársaságok rendkívüli hatást kiváltó szereplője? Erről szól ez a vallomás és riport. Sokkal többet ad, mint egyszerűen egy ,,tévelygő lélek megtérésének" történetét. Az ilyen fordulatokkal együtt járó belső vívódásokból csak szemérmesen rövid ízelítőket kapunk, amelyek annyira szűkszavúak, Hogy néha azt a benyomást keltik az olvasóban, mintha a főhős a kármelita rend lelkiségi kincséből sem merített volna mindig. Élettörténetének leírása mellett a szerző bőséges ízelítőt ad újszerű, de az üdvtörténet (nemcsak az egyháztörténet) hagyományaiba belesimuló elgondolásairól. Valóságos teológiai traktátust állít össze a tánc lelkiségéről, vallásos életünkben elfoglalt szerepéről. Milyen Isten lenne az, akit csak egyféleképp lehet keresni, vagy csak egyféleképp tudna megnyilatkozni? Isten lenne-e még az ilyen szűk horizontú lény? Ezt a benyomást hagyja az olvasóban Mireille Négre élettörténete. Igaz, hogy kifejezésmódja, jelrendszere szokatlan, de ez nem ok arra, hogy Istentől idegennek tartsuk. Rendi elöljárói is így tekintették sodró erejű próbálkozásait, és ameddig a rendi hagyományok és szabályok engedték, szabad teret is biztosítottak művészi tevékenységének. Kettős ,,harcot" kellett megvívnia a párizsi Opera volt szólótáncosnőjének: a hagyományos aszkétika fölfogásával (amely a testet ,,gyanús idegenként" tekintette) és a közfelfogással is, amely a balettet a ,,szórakozásszórakoztatás" kategóriájába sorolja, és ezért eláll a lélegzete, ha ebben a műfajban az evangéliummal találkozik. Könyvünk elmondja, hogy milyen sikerrel vívta meg Mireille Négre ezeket a harcait.- További ismertető: "Belelapozás".