Naszreddin Hodzsa meséi

I. Bajazid szultán (született 1347. meghalt 1403.) uralkodása idején a hatalmas Törökországban élt egy igen érdekes ember, név szerint Naszreddin hodzsa, a halhatatlan tréfacsináló költő, aki a kis-ázsiai Ak-Sehir városában született a XIV. század első felében. Ez a kiapadhatatlan humorú lantpengető - amint a fáma elmeséli -, még a Törökországot sem kímélő és meghódító, de a humort, a tudományokat kedvelő Timur-Lenk (Tamerlán) nagy és kegyetlen mongol hadvezért is bámulatba ejtette természetéből fakadó, szellemes tréfáival. A fél lábú rettenthetetlen emír nagyokat mulatott a hodzsa agyafúrt mondásain, amikor vérzivataros ütközetek szünetében hatalmas sátorában elpihent. Timur fegyverrel, Naszreddin humorral hódított. Az akkori Észak, Dél, Kelet és Nyugat egyaránt hangos derűvel ünnepelte ezt a jókedvű istenek teremtette embert, és már a könyvnyomtatás elejétől fogva számos országban láttak napvilágot vékonyabb és vastagabb kiadványokban elmés tréfagyűjteményei. Csupán csak német kortársa Eulenspiegel (alnémetül Ulenspiegel) hasonlított hozzá. Utóbbiról röviden annyit, hogy a középkori német irodalomnak jól ismert alakja volt, aki képességei révén szinte állandóan foglalkoztatta a nép fantáziáját. A hiteles irodalomtörténet azt jegyzi fel róla, hogy idős korában, 1350 táján halálozott el Möllnben, Lübeck közelében, miután mint tréfacsináló és udvari bolond végignyargalta fél Európát. No, de végezetül térjünk vissza e könyvünkben is fölelevenített híres török mókamesterhez. Ő az, aki hazáját soha el nem hagyta, hanem ifjú korában bekalandozta az oszmán birodalom tágas területeit. Ott szívesen vegyült bele az egyszerű falusi és városi emberek zsibongó forgatagába, hogy ellesse a mindennapok fonákos és humoros megnyilvánulásait. Kacagtató mondásai, derűt fakasztó írásai, vagyis humoros életfelfogásának minden mozzanata tömegeknek, nemzedékeknek adott erőt és bátorságot a sorscsapások s a mindennapi kalamajkák elviselésére. Ezért maradt fenn Naszreddin hodzsa neve - mert aki a tréfálódzást úgy értette, mint ő -, megérdemli a halhatatlanságot. Ez a szerény könyvecske is légyen méltó tiszteletadás a nagy mókamester múlhatatlan emlékének! Vissza TARTALOM Naszreddin hodzsa (előszó) 5 A kaftán 7 A hodzsa és a pénzváltó 8 A forró leves 8 Hol a hús? 12 Az ajándék 12 Miért sírt a hodzsa? 13 A tréfaköltő szépsége 14 A költő és a tolvaj 15 Az erős szél 16 A kölcsön 16 A kedveskedő Naszreddin 18 Aki nem ismert magára 21 A bölcs kádi 22 A póruljárt koldusok 23 A hamis tanúzás 24 A hodzsa meg a teherhordó 25 A becsületes megtaláló 25 Késő bánat 26 A hodzsa szerencséje 27 A hodzsa együgyűsége 28 A hodzsa bölcsessége 29 A kis Naszreddin és a müezzin 30 A hodzsa és az éhínség 30 A meghatódott költő 31 A részeges hodzsa 32 Séta közben 32 Találkozás a padisahhal 33 A hodzsa és a három mindentudó 34 A kíváncsi kádi 35 Az elveszett fejsze 36 A recept 37 Az önfejű feleség 37 Kávézás közben 38 Különös álom 41 Hasznos tanács 42 Őszinte bánat 42 Jóból is megárt a sok 43 A hodzsa bánata 44 Bölcs ítélet 45 A megfizetett adósság 46 A hodzsa leányai 48 A férj esete 48 A tudós és a hodzsa 51 A hodzsa és a tíz liba 51 A csodálatos álom 52 A hodzsa és az eső 55 A hodzsa tartozása 55 A hodzsa esete a borjúval 56 A különös fürjek 59 Vendégségben 59 A légyirtó hodzsa 60 Hasznos tanács 61 Fenyegetőzés 61 A megnémult vádlott 62 Nincs otthon 63 A póruljárt Naszreddin 63 Fő a nyugalom 64 Pontosság 64 Végrendelet 65 A szent korán tudója 66 Mennybemenetel 67 Visontüdvözlés 68 Az utosló ítélet 68 Adós marad 69 Az bölcs hodzsáné 70 A rászedett tolvaj 71 Ajándékpénz 72 A költő kérése 7