Napló és más írások (Téka)

Szótárában Szenci Molnár Albert a humanitast magyarul emberségnek, a humánust pedig emberségesnek értelmezi, amikor aztán Kálvin Institutióját fordítva a reformátornak ama figyelmeztetéséhez ér, hogy ,,inter homines constet humanitas", azt így magyarítja: ,,az emberek között barátságos emberség tündöklyék". E tündöklést megtalálhatjuk az ő életében is. Attól kezdve, hogy a Naplóját megmentő Pápai Páriz Ferenc azt írta róla, hogy ,,ha valaki, aki a magyarok körében a tudományos életben nagy érdemeket szerzett, akkor Molnár Albert az", el egészen Áprily Lajosig, aki mint ,,örök studenst, a könyv és könyvtermelés szenvedélyes rabját és alázatos szolgáját" jellemzi és azt mondja róla, hogy ,,XVII. századi késő típusa a nagy szomjúságú humanista léleknek" - mindenki a humanista hagyomány továbbéltetőjét látta benne: A múltban és napjainkban a tudósok és az írók sok mindent elmondtak róla: feltárták és méltatták életművét, magyarázták, vitatták példáját. Akik valaha is értékítéletet mondtak róla, valamennyien megegyeztek abban, hogy a kései humanizmus korszakában - a költő Balassi Bálint után és a tudós Apácai Csere János előtt - mind a költészetben, mind a tudományban ő a magyar művelődés legerőteljesebb személyisége.