Napló (Csáth)

Előszó Vannak kortársaink, akik már akkor halottak voltak, amikor mi még meg sem születtünk. Ez a kijelent csak eddig lehetett anakronizmus, hiszen Csáth Géza Napló-ja után már senki sem vonja kétségbe igazát. Korunk olvasója, aki az utóbbi években egyre inkább rászokott azintimebb műfajok élvezetére, egyszerre kap a kezébe ezzel a művel egy valóságos szexregényt, egy freudi indíttatású, pszichikai megalapozású lélekelemzést, s mind emellett egy hallatlanl fontos irodalmi dokumentumot. Ez a napló ugyanis csaknem két emberöltő óta forog titokban, dugvarejtett másolatokban a legkülönbözőbb érdeklődők, főleg az irodalmárok kezén. Mindmáig senki nem vette a bátorságot, hogy könyvalakban megjelentesse, közkinccsé tegye. Lehet ennek oka a szerelmi jelenetek orvosi pontosságú frivolitása, sőt könyvelőket megszégyenítő számszaki összegzése, de legalább ennyire idegen és félelmetes lehetett annak ábrázolása, hogy egy narkomániás mint éli hétköznapjait, ködbe vesző küzdelmét az édes-gyilkos méreggel. Az élet azonban maga cáfolta meg a mű ilyetén hatását, mert e napló nélkül is ezrek és tízezrek gondja lett a kilátástalan birkózás, a lemondás a bűvös szerről, fel-fellobanó, de sohasem igazi reménnyel.