Nagyapó a cseresznyefán

Az ifjúsági regény egy nem mindennapi nagypapáról és csodálatos, dédelgetett cseresznyefájáról mesél, a kis unoka, Tonio szemszögéből láttatva az eseményeket. A cseresznyefát még akkor ültette a nagyapa, amikor Tonio édesanyja született és ugyanazt a nevet is adta neki, amit a lányának: Felicita, azaz boldogság. Attól kezdve a mama meg a cseresznyefa együtt nőttek, és a nagymamával meg a nagypapával egy család lettek. Tonio nagyon szeretett vidéki nagyszüleinél lenni. Szerette a veteményeskertet, amelyben szép rendben sorakoztak az évszakoknak megfelelően termő zöldségfélék, gyümölcsök, szerette az állatokat, különösen nagymama kedvencét, a családtagként kezelt, Alfonsina névre hallgató libát, de legtöbb emléke és élménye a cseresznyefához fűzte, amely alatt sok-sok békés, boldog órát töltött el a nagypapával együtt, aki megtanította nemcsak fára mászni, hanem arra is, hogy a növények érző lények. A csodálatos emlékek késztetik a kisfiút a szeretett nagypapa elvesztése után arra, hogy szembeszálljon a bírósági határozattal, amely útépítés miatt a veteményeskertet és a fát pusztulásra ítéli. Tonio fölmászik a cseresznyefa legtetejére és testi épsége veszélyeztetésével mindaddig védi a fát, amíg a felnőttek - a rendeletet hozó polgármesterrel az élén - be nem látják tévedésüket.