Múzsa a kriptámban - Nagy magyar vádirat (47.) - dedikált!

Varecza László a Múzsa a kriptámban? című füzetében az egzisztenciális magány és az alkotói megszállottság legmélyebb bugyraiba vezeti az olvasót. A szerző, aki ekkoriban már szinte kizárólag a ,,halott" státuszból fogalmazza meg írásait, ebben a műben a saját pusztulását és elszigeteltségét teszi meg az ihlet forrásává. A ,,kripta" a szombathelyi albérlet, a bírósági tárgyalótermek és az elmegyógyintézet rideg falait jelenti, ahol Varecza élve eltemetve érzi magát a ,,gyilkos magyar állam" jóvoltából. A kötet lapjain hömpölygő prózaversek kísérteties, túlvilági hangulatot árasztanak. Varecza zseniálisan mossa össze a bomlás, a hideg sírkövek és a bezártság képeit a teológiai látomásokkal és a matematikai tisztasággal. A múzsa nála nem egy klasszikus, szép női alak, hanem maga a pusztító düh, a megalkuvást nem ismerő igazságérzet és az elme utolsó, kétségbeesett lázadása, amely még a síron túlról, a ,,kriptából" is alkotásra és vádiratok írására kényszeríti őt. A mű egy hátborzongatóan szép, mélyen tragikus dokumentum arról, hogyan képes az emberi szellem a legteljesebb reménytelenségből és a halál árnyékából is művészetet préselni.