Münchhausen báró vidám kalandjai szárazon és vizen

A kiadói borító szélei, sarkai enyhén kopottak, alől hátul nagyon enyhén kopottas foltos, a vászon gerincborítás alul felül enyhén szakadozott. .Részlet a könyvből: A behavazott falu és a ló a torony tetején. Farkas-kaland. A csonkafejű generális. Tél derekán utaztam el hazulról Oroszországba, mert abban a hitben voltam, hogy a Lengyelországon, kur és litván földön át vezető utakat, melyek az utazók megegyező előadása szerint rettenetes állapotban vannak, még aránylag hóban és fagyban lehet legjobban járni. Lóháton mentem, mert ez az utazás legkényelmesebb módja, ha a paripa és a lovas megállják a sarat. Az ember nem koczkáztatja azt, hogy kellemetlen perpatvarba zördül valami goromba póstamesterrel, sem azt, hogy szomjas postakocsisa elhurczolja minden csapszék elé. Csak az volt a baj, hogy könnyű ruhát viseltem, a mit annál keservesebben éreztem, mentül északibb tájakra értem. Hát még hogy érezhette magát az a szegény öreg ember, kivel Lengyelországnak egy északkeleti vidékén találkoztam! Ott feküdt az útban egy puszta legelőn gyámoltalanul és dideregve és oly nyomorúságos volt gúnyája, hogy majd megvette az Isten hidege. Nagyon megesett a szivem a szegény ördögön. Ámbár magam is majd hogy meg nem fagytam, mégis rávetettem az uti köpönyegemet és tovább lovagoltam, mignem rám borult az éjszaka és a sötétség.