Mulandóság sebei (Hanglemez melléklettel)

Nyírő Gyula rajzaival - Ismertető: Mezei András (1930) Tűz-táncbeli versei és első kötete (Torlódó idő, 1961) még inkább csak tematikusan jelzik saját költői világának rétegeit. A megélt munkássors emlékei, 1956 élménye és az antifasizmus határozott körvonalat ad közéleti programjának; de a biztos verselés még nem párosul egyéni művészi arculattal. A Mulandóság sebei (1963) az életrajz és a kor mélyebb értelmezését hozza; s a költő tudatosan és önkritikusan próbálja levetkezni az igen erős József Attila-hatást, elszakadni a példaképtől: "A kölcsönkapott szókat visszaadni, / méltó haraggal tőled elszakadni. / Az lenne jó ..." (Én már gyakorta). A kötet nagyerejű, s megjelenése idején sok vitát, sőt támadást kiváltó darabja, a De profundis négy hangra írt rapszódia, dialektikus többrétűségében kísérli meg felfejteni a közelmúlt történelmi eseményeit. Konklúziójával a forradalmi örökség vállalása mellett tesz hitet: "a forradalom ma sem alszik, a népek előtt jár, / mindig az újabb kőtáblát kifaragni, a Törvényt!" Garai Gábor kritikájában így méltatta a De profundist: "... szinte kimeríthetetlen ez a vers - nem csupán gondolatgazdagsága, de formai szépsége (szabálytalan daktilikus lüktetése), képi tisztasága, szerkezeti tömörsége is az utóbbi évek magyar lírájának egyik legizgalmasabb alkotásává emeli." - További ismertető/ízelítő: "Belelapozás".