Túrmezei Erzsébet (Erzsébet testvér) versei - Ismertető: " Erzsébet-nap apropójából sokszor kerül elo Erzsébet testvér neve egyházunk tagjai között. A Fébé volt lelkészének kérésére most nem egy irodalmi elemzést szeretnék adni, nem is a közelmúlt egyházi értékelését kívánom az olvasók elé tárni - amelyhez szerves módon hozzátartozik Erzsébet testvér diakonisszaként való, majd a diakóniában és a gyülekezeti munkában betöltött szolgálata -, hanem egy személyes hangú vallomásban szeretnék Túrmezei Erzsébetnek emléket állítani.A pesterzsébeti gyülekezetbol Kobányára helyeztek, ahol Erzsébet testvér gyakran szolgált az érett fiatalok bibliaórás közösségében, sot nyáron a mátrai közös táborozásunkra is eljött. Részt vett minden kiránduláson, megbeszélésen, lelki programon, és a tábortuz mellett esténként új verseibol olvasott fel. Itt ismertem meg közelebbrol a jól tájékozott tanárnot, a nagy muveltségu diakonisszát.Ebben az idoben nem engedték kiadni új verseskötetét, így volt társai gépelték a költeményeit. Ezek Itt és most címen egyszeru borítólapok között, 170 gépelt oldalon kézrol kézre jártak az emberek között. Néhány évvel késobb kaptunk tole még egy dedikált példányt, melybe a következoket írta: ,,Most élni küldetés! Szeretettel Veronikának és Hafónak. 1963. november 11. Túrmezei Erzsébet." A kötet címadó mondatával késobb, 1984-ben - a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyulésének évében - egyházunk kiadásában nyomtatásban is megjelent.A gépelt szövegben olvastam eloször a késobb híressé vált Mária-ciklust, mely az evangélikus mariológia gyöngyszeme. Teológiailag tökéletes, költoileg remekmu. ,,Szívemtol oly messze voltál, názáreti Liliomszál, míg Fiad elé hajoltál. De az Ige fénye mellett most már látlak, énekellek, énekemmel átölellek. Nem vagy többé messze távol, szove fénybol, napsugárból, példád elottem világol. Kísérlek, mert Ot kíséred. Dicsérlek, mert Ot dicséred. Obenne dicsérlek téged." 1986-ban templomunk 175. jubileumi ünnepére Erzsébet testvér verset írt ,,Szóljon az ének, zengjen a hála" címen, melyet maga mondott el az istentiszteleten. Költeményét áldást kéro szeretettel ajánlotta gyülekezetünknek 1986. május 19-én. ,,Évek suhannak, századok szállnak, tovatunt tegnap üzen a mának. Elottünk jártak, rég célhoz értek, hitvalló osök emléke ébred... Emléke annyi régi csodának, s dicséret zendül és hála árad... Új erot hányszor lelt itt a fáradt, hányszor törölt le keze könnyeket, hányan nyertek új, boldog életet, bunbocsánatot és békességet. Földi feljegyzés annyi elégett, de Isten égi statisztikája századok minden viharát állja... Krisztus szavából áradt a béke, O maga szólt itt! O maga járt itt, lelkével O tett annyi csodát itt".Harmatcsepp akart lenni, és életével az Isten szép teremtését továbbadva sokakat gazdagított. Élete meghallgatott imádság volt: melegszívu, érzékeny lelku édesanyja azért imádkozott, hogy ha gyermeke lesz, dalolhassa ki mindazt, amit lelke érez, amiért szíve dobog.
Isten ajándékának tartom, hogy nem csupán könyvbol, papírról ismerhettem Túrmezei Erzsébetet, hogy leírt szavai nemcsak irodalmi élvezetet okoztak, hanem hitben, reménységben erosítettek. Erzsébet testvér ismerte azt a Valakit ,,aki a morzsát, dirib-darabot sem hagyta veszni, földre ejteni és én hiszem, hogy O a forgácscsal is tud mit kezdeni". /Id. Hafenscher Károly/ - További ismertető: "Belelapozás".
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
