Mint a felszabadítók

Gion Nándor a vajdasági magyar irodalom neoavantgárd törekvéseinek egyik szuverén tehetségeként tűnt fel a hatvanas évek elején, a ma már irodalomtörténeti jelentőségű újvidéki Új Symphosion című folyóirat alkotói körében. Az ő kísérletező kedve azonban nem korlátozódott az újszerű formatechnikák kialakítására, hanem konfliktushelyzeteket is bátran vállalva törekedett a vajdasági magyar élet történelmi múltjának és mindenkori jelenének az ábrázolására; azoknak a személyes sorsokat alakító társadalmi és politikai mélyáramoknak a kegyetlen valósághűséggel való megjelenítésére, amelyek az élet jugoszláviai útjának irányát és minőségét kialakították, lehetőségeit és lehetetlenségeit meghatározták. Ez az út mint közös jugoszláv politikai fikció azóta megszűnt, de megmaradt mint törzsi háborúk véres csatatere a 20. századvég Európájának kellős közepén, Gion Nándor pedig alkotóereje teljében áttelepült Magyarországra. Könyve legújabban maga mögött hagyott élet anyagából írt novellák füzére, közös szereplőkkel, akiknek a sorsában, életük hétköznapi eseményeiben a felbomló ország évek óta tartó polgárháborújának aaz emberi tragédiái tükröződnek, katartikus erővel. TARTALOM Szomorú langaléta négerek 5 Jó lélek költözött beléjük 15 Kardvívó télen és tavasszal 26 A hatodik ujj 36 Rádió és gumibot 44 Nemesi származékok 54 Március 67 A mimózákat nem szabad késsel bántani 84 Mint a felszabadítók 95 Nemzeti színek 108 Norvégiától Észak-Afrikáig 132 A medúzák nem hoznak szerencsét 142 Halk szavú tisztességes lányok 157 A málnaszedő gyógyulása 173 Úriemberek a folyón 194