Mindenki szomszédasszonya

Az ötvenes évek elején édesapám Székesfehérvárra utazott, és a vonatablakból meglátta a Velencei tavat. Annyira magával ragadta a látvány, hogy rögtön leszállt a vonatról, és albérlet után nézett a faluban. Néhány év múlva már a vízparton laktunk, ahol nem voltak állandó lakosok, kivéve egyetlen családot nem messze tőlünk. Abban az időben még hatalmas rétek voltak a tó közelében, így közvetlenül a mi házunk mellett is. Gyerekkoromban gyakran feküdtem a fűben, bámulva az eget, a felhőket, hallgatva a madarak énekét. A változást Anikóék megérkezése hozta, Erzsi nénihez, egyetlen szomszédunkhoz költözött a lánya két gyermekével. Bár ekkorra már 7-8 éves voltam, mégsem éreztem soha magányosnak magam, hiszen nem ismertem más életformát. Tartalom Előszó - Mindenki szomszédasszonya 7 I. Fejezet - Válaszutak 10 II. Fejezet - Útvesztők között 14 III. Fejezet - Merre tovább? 19 IV. Fejezet - A keskeny ösvény 23 V. Fejezet - Az öngyógyító táplálkozás alapelvei 31 VI. Fejezet - Étkezés az évszakok ritmusában 43 Tavasz 44 Nyár 46 Ősz 48 Tél 49 Ünnepeljünk 51 VII. Fejezet - Étkezési szokások 54 VIII. Fejezet - A méregtelenítés folyamata 69 Tavasz 70 Nyár 76 Nyárutó 79 Ősz 89 Tél 106 IX. Fejezet - Hazatérés 116 X. Fejezet - Körforgásban 133 Egy nap 133 Egy holdciklus 134 Egy esztendő 137 XI. Fejezet - Megérkezés 140 XII. Fejezet - Epilógus 146 Az én történetem...Zoli 151 Az én történetem...Veronika 179 Felhasznált irodalom 194