Meztelenek és holtak I-II.

Norman Mailer 1948-ban, a világégés után alig három évvel és alig huszonötévesen jelentette meg a második világháború utáni amerikai próza egyik csúcsteljesítményét, a világirodalom egyik legkiválóbb háborús regényét. Az amerikai haditengerészet arra készül, hogy visszafoglalja a japánoktól a csendes-óceáni Anopopej szigetét. Hatalmas tüzérségi előkészítés után, irdatlan hadi apparátus kíséretében hatezer katona száll partra. Az ilyenkor szokásos lelkiállapotban vannak: félnek is, reménykednek is, izgatottak, nagy harci kedvvel látnak neki az embert próbáló feladatnak. Megkezdődik a hetekig tartó véres küzdelem a dzsungel poklában… A parancsnok, Cummings tábornok, óvatos stratégaként nem sieti el a sziget teljes visszafoglalását. Felettesei igencsak szorongatják már tétovázása miatt, amikor az események váratlanul felgyorsulnak, és a hadművelet meglepő véget ér. Mailer regénye azonban nem csupán egy izgalmas hadművelet története. Az amerikai társadalom legkülönbözőbb rétegeiből verbuvált, a hatalmas ország legkülönbözőbb szegleteiből érkezett katonák találó portréiból, kiváló lélektani készséggel ábrázolt sorsából-tragédiájából, a tisztikar ádáz torzsalkodásainak a történetéből feltárul nemcsak ennek, de minden háborúnak az igazi jellege: a tábornok és a renegát hadnagy, a fanatikus őrmester és az egykedvű közlegények hadakozása nem babérkoszorút termő hősi viadal, hanem emberhez méltatlan, értelmetlen próbatétel - muszáj Herkulesek kényszerű önfeláldozása.