Megérthető műalkotás?

Mire való az irodalomesztétika, az esztétika, a művészetfilozófia, még tágabban a különböző művészetelméletek? A modernitásban már nincs lehetőség a "magas művészet" spontán megértésére, megértési válság van és ez egyre erőteljesebb. Mi élteti? A "magas művészet" értelmezési feladat-karaktere? A "magas művészet"-re és a populárisra való végleges kettészakítottság? Vagy a művészetteoretikusok állítják ezt saját teoretikus tevékenységük legitimálásának érdekében? Egy, a XX. század utolsó harmadától hazánkban is megváltozott befogadói magatartás? Vagy a megértés természete? Netán valamennyi együtt? Milyen hatást, ember- és társadalomformáló jelleget tulajdonítanak a művészetnek a különböző esztétikai elméletek? Valódi a hatás, vagy csak egy életpótlék, egy esztétikai és intellektuális élvezet? Hogyan hat a műalkotás? Mit ért esztétikai hatásfolyamat alatt a koestleri biszociáció és a hankissi oszcilláció teóriája? Miért érdemes újraolvasni Fülep Lajos és Sík Sándor esztétikai műveit? Milyen újabb és újabb értelmezési lehetőségeket rejt a madáchi életmű? Könyvem e kérdésekre válaszol az esztétikatörténet teoretikus problémafelvetései és a befogadásesztétika pragmatikája felől. A különböző tanulmányokat tágabban a megértés természete, lehetőségeinek és paradoxonainak a kérdésköre, a műalkotás meggondolandó mivolta kapcsolja össze, valamint az a hermeneutikai gondolat, hogy minden megértés már egyfajta hatásnak is bizonyul.