Mátyás és birodalma

Joó Tibor a XX. század első felének egyik legígéretesebb történettudósa/kultúrtörténésze volt, mígnem életének tragikusan korán véget vetett egy Budapest ostrománál szerzett sebesülés. Mátyás és birodalma című könyve először 1940-ben jelent meg, s azóta hozzáférhetetlen. A szerző rendkívül olvsmányos, mindvégig lebilincselő, esszéisztikus stílusban elemzi Hunyadi Mátyás emberi és politikusi alakját, valamint birodalomalkotó tevékenyéségt - melyet a hirtelen halál kettétört és megsemmisített. Európában ebben az időben jobban féltek Mátyástól, mint a töröktől, nagyobb veszedelemnek vélték az ő hatalma növekedését, mint a török előnyomulást. S talán igazuk volt. A török végül mégis kitakarodott, mindössze a Balkánt balkanizálta s pusztán Magyarországot tette tönkre, a diadalmas Mátyás azonban, és ha méltó utód kezébe került volna nagy öröksége, ki tudja merre irányítják egész Európa fejlődését. A nagy realista voltaképpen chimerákat hajszolt. Politikai életművének szemlélete ellenállhatatlanul erre a belátásra vezet. Lehetetlen célokat akart elérni. A nacionalizmus idején keresztény összefogásról álmodozik, a nemzetállamok hajnalán birodalmat akart teremteni. Csupa középkori ábránd! Az örök és legmélyebb magyar keserv hangja ez. Oly hű európainak lenni, mint senki más, érezni, hogy nekünk is Európa a hazánk, máshol nincsen immár számunkra hely, s ugyanakkor érezni e haza többi népeinek idegenkedését, azt, hogy nem fogadnak be, hogy taszítanának, ki, keletre. Csak az áldozatot fogadják el kegyesen.