Majakovszkij versei (Lyra Mundi)

A huszadik század irodalmának egyik legtalányosabb kérdése: Vlagyimir Majakovszkij. Tulajdonképpen kevesen ismerik őt igazán, s hírnevéhez képest kevesen értik, szeretik, világirodalmi helyzete mégis megingathatatlan, s költészete most, több mint negyven évvel halála után is eleven hatóerő. Mi hát a titka ennek a költőnek? Úgy is fogalmazhatnánk, mi a titka ennek az embernek, hiszen az a fajta halhatatlanság, melybe a költői élet legendája, tragédiája is beleolvad, nem magyarázható kizárólag irodalmi motivációkkal. Majakovszkijnak valóságos történelmi utóélet jutott osztályrészül, nevét -- Puskinhoz, Byronhoz, Petőfiéhez hasonlóan -- azok is emlegetik, akik versei közül csak igen keveset ismernek. Ez a költő egész életével, egész magatartásával hat, s hatása természetesen messze túlterjed a szűkebben vett irodalomértők körén. A majakovszkiji líra teljes emberi képletet, teljes emberi modellt kínál felfedezésre, miközben egész lényünket mozgósítja, személyiségünknek egyetlen vonatkozását sem hagyja érintetlenül. Ez a líra a cselekvő ember megnyilvánulása, s hatalmas emberi metamorfózis talált benne formát, amelynek ára a költő élete volt.