Magyarország megcsonkitásának okai

Nem kezdem a munkámat előszóval, mert köztudomásu dolog, hogy az előszót nem szokták elolvasni. Sokan csak átlapozgatnak rajta. Van azonban mondanivalóm, mielőtt az események leirásához hozzáfognék. >>Az olvasóhoz<< cimzett fejezetben irom le azt, amit mint bevezetést akarok elmondani, remélve, hogy ezt a bevezetést igy el is olvassák. Ne várja senki, a kérdéses időnek, azaz az összeomlás előtti napoknak politikai, katonai, társadalmi és közgazdasági eseményeinek összefüggő leirását ebben a könyvben. Nem akarok történetet irni. Tudom azonban, hogy az itt előadottak fontos részét képezik az 1918. évben lezajlott eseményeknek és a történetiró értékes anyagot talál könyvemben a történet megirásához. A háború utolsó évében két izben fontos és felelősségteljes feladatot biztak reám a belországban. 1918. év február havában, amikor az egész kettős monarchiában nagyszabású munkászavargások keletkeztek, ezen zavargások elfojtására Magyarország és Horvát-Szlavonországban, az ott elhelyezett összes karhatalmi célokra alkalmazható csapatok parancsnokságával biztak meg. 1918. október 26-án, - öt nappal az összeomlás előtt, amikor percről-percre tartottak a forradalom kitörésétől, - a budapesti katonai parancsnokság élére állítottak. Első alkalmazásomból tulkorán váltottak fel. A másodikra elkésve hivtak meg. Mindkét parancsnoki helyen közvetlen közelről láthattam azokat a hibákat és fogyatékosságokat, melyek a katonai fegyelem bomlásához vezettek.