Magyar-szlovák terminológiai kérdések - Madarsko-slovenské terminologické otázky

A mögöttünk hagyott, annyiszor, annyiféle oldalról elítélt 20. század egyik maradandó, általunk is követni szükséges vonulata volt a nyelv iránti intenzív érdeklődés. Az általános nyelvészet születése, a nyelvfilozófiák hódítása mellett a nyelvtörténet is megújult, interdiszciplinárissá vált. Ha átfutjuk a modern és posztmodem irodalomtudományi irányzatok diadalútját, a nyelvi kifejezés, az oly sokáig másodhegedűs ,,forma" egyenrangúvá vagy akár uralkodóvá válását a ,,tartalommal" szemben, akkor felelősségteljes szakemberként nem tehetünk mást, mint nagyító alá vesszük fogalmainkat, jelentésváltozásaikat és mai jelentésmezejüket, konnotációikat - milyen szövegkörnyezetet föltételez az adott szó, milyen egyéb, akár érzelmi tartalmak tapadnak hozzá. Be kell látnunk, hogy szavaink egy átfogó, gazdag és folyamatosan változó rendszer elemei. Arra törekedhetünk - és törekednünk is kell - hogy mai szövegekben tudományos fogalmaink többé-kevésbé ugyanazt jelentsék, hiszen enélkül tudományos tevékenységről sem igen beszélhetünk, viszont nem vetíthetjük vissza e jelentéseket az elmúlt korokba. Ha elfogadjuk, hogy egy történelmi időszakot a maga viszonyai, törvényszerűségei alapján kell megértenünk, akkor ez szóhasználatára/szóhasználatunkra is érvényes. A nyelvi érzékenység persze nem a 20. század szülötte: már a Mesterét megtagadó Péternek is ezt vetették oda a szolgálók: ,,De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul." (Mt 26,73) S Galilea és Júdea más nyelvet beszél azóta is: különösen minket, közép-európaiakat (kelet-közép-európaiak? közép-kelet-európaiak? kelet-európaiak? köztes-európaiak? Kárpát-európaiak? Dunatájiak? - még tágabb hazánkat sem tudjuk egységesen megnevezni) ismerni föl beszédünkről. Elég csak összevetni mondjuk egy magyar történelemkönyvet szlovák, ukrán, román, horvát vagy szerb megfelelőjével, hogy nyilvánvalóvá váljék: odaát ,,minden másként volt". Nemcsak a tettekben, hanem a szavakban is. S ne helyezkedjünk arra a kényelmes álláspontra, hogy a Másik hamisít, hanem próbáljuk megismerni szóhasználatát, s ezáltal történelmi tudatát.