Magyar orvosok Nigériában (Világjárók 183.)

Lassa, Yankari, Garkida, Maiduguri, Bauchi, Csád-tó, Bayara, Biafra - csupa egzotikusan hangzó helynév; szangoma és inyanga, juju, shehu, oba - csupa különleges fogalom; ibó, hausza, kanuri, jorube - milliós létszámú, távol élő törzsek neve; egyeikről-másikról valamit talán már hallott is az olvasó, de e könyv elolvasása után úgy érezheti, igen sokat megtudott az egyenlítő közelében fekvő, mintegy 250 törzs által lakott, kb. 90 milliós Nigériáról, melynek területe kb. a tízszerese hazánkénak. Itt élt 1975 és 1984 közt - két nagyobb városban - két magyar család, melynek három tagja orvosként dolgozott e távoli szövetséges köztársaságban. Velük utazott és élte meg a politikai megmozdulásokkal terhes, különleges tájakon tett kirándulásokban gazdag ünnepnapokat és a hazitól annyira elütő hétköznapokat egy nagymama és három iskolás gyerek. Rovarok, csúszómászók, rágcsálók; fertőző agyhártyagyulladás, Lassa-láz, lepra; emíravatás és vadrezervátumok - mindmegannyi olyan fogalom, ami Oroszék és Augustinék számára éveken át élő valóságként jelentkezett. E könyv két különálló részből áll, amely időben és tematikailag kiegészíti egymást. A Közel fél évtized Nigériában c. rész Oroszné Veress Olívia, a Magyar család Nigériában c. rész Augustinné Bíró Zsófia megfogalmazásában lát napvilágot, de természetesen mindkét mű létrejöttében tevékeny részt vállaltak az orvos férjek is.