Magyar alkotmánytörténet (2. átdolgozott, javított kiadás)

Az alkotmány történeti felfogása, mely nem a kartális megfogalmazódáshoz köti a constitutiót, hanem az állami élet szerves fejlodésében kialakuló és érvényesülo általános alkotmányos elvek jelenlétéhez, képezi a Magyar alkotmánytörténet szerkesztési koncepciójának alapelvét. A zömében Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar jogtörténészei által írott munka a magyarság nemzetségi, törzsi és törzsszövetségi szervezodésétol a nomád állammodell kialakulásán és muködésén át vezeti az alkotmánytörténet folyamatát a Kárpát-medencében megalapított keresztény magyar állam kiépítéséig. Majd ezt követoen a patrimoniális, a rendi képviseleti, az abszolút és alkotmányos monarchia, a parlamentáris királyság és végül a magyar köztársaságok modelljeinek elemzésével teszi teljessé a képet a magyar alkotmányfejlodésrol. A kötet tudatosan vállalt szerkesztoi elve, hogy csak kevéssé követi a kronologikus rendet, ehelyett a magyar joghistoria történetének jellemzo alkotmányos jogfolytonosságára helyezve a hangsúlyt a közjogi intézmények (országgyűlés, államfo, központi és helyi közigazgatás, törvénykezési szervek) feldolgozásával rajzolja meg a magyar alkotmánytörténet tablóját. Ezzel lehetové teszi az olvasó számára, hogy megszabadulva a köz- és politikatörténet szokásos cenzúráinak bilincsétol a maguk folytonosságában ismerje meg olyan jellegzetesen évszázadokon át nyúló intézményeket, mint a szent korona tana, a királyi hatalom és jogkör alakulása, a magyar országgyulés fejlodése, a vármegyék története. A kötet olvasója így egészében szemlélteti a magyar alkotmányosság és közjog történeti fejlodését.