Logikai rendszerek és szekvenciális automaták

Műszaki feladatok logikai modellekre alapozott tárgyalása nem régi keletű. A XIX. és XX. század fordulóján terjedni kezdő, vasútbiztosító berendezések és telefonközpontok tervezése során vetődött fel először az igény olyan matematikai módszerek kidolgozására, melyek segítségével az akkor még elsősorban mechanikus, ill. elektromechanikus elven működő kapcsolókból felépülő rendszerek elméleti tárgyalása lehetővé válhatott. Az elvi alapokat valójában George Boole már a múlt század közepén kidolgozta, de hosszú időnek kellett még eltelni, míg felismerték, hogy Boole eredményei a két fizikai állapottal rendelkező kapcsolókból felépülő műszaki berendezések tárgyalásánál rendkívül jól felhasználhatók. A "Kapcsoláselmélet", "Logikai kapcsolás tan", "Switching Theory", "Theorie der Schaltnetzwerke", "Algebra dvupoljusznüh szkhem", stb. irodalmi címszavakkal megjelölt tudományág tényleges fejlődésének megindulását századunk 30-as éveitől számítjuk, mikor C.E. Shannon és W.I. Sesztakov, reléhálózatok logikai modellekkel történő tárgyalását bemutató alapvető cikkei megjelentek. A közbejött világháború haditechnikai igényei nagymértékben fellendítették a témakör fejlődését, mely a háború utáni években az absztrakt automaták elméletének kidolgozásával, az elektronikus-félvezető elemek, majd az integrált áramkörök megjelenésével még rohamosabban folytatódott és napjainkban a hírközléstechnika, irányítástechnika, számítógéptechnika és még jónéhány szakterületnek fontos alaptudományává vált. Jelen jegyzet villamosmérnök hallgatók részére íródott és a Híradástechnika Szak "Logikai Kapcsolástan" tantárgy tantervének megfelelő anyagot öleli fel, ennek értelmében a kapcsoló elemekből (kapukból, tárolókból, stb.) felépülő kombinációs és szekvenciális logikai rendszerek szintézis és analízis módszereivel foglalkozik elsősorban. A realizációs elemek belső áramköri kérdéseit csak a szükségletnek megfelelő mélységben érinti, mivel ezek részletes tárgyalása más szaktárgyak feladatkörébe esik. Másoldalról, nem foglalkozik a jegyzet nagyobb logikai rendszerek (pl. számítógépek, automatikai berendezések, stb.) 111. ezek sajátos feladatainak (pl. regiszter-operációk, stb.) tárgyalásával, mivel ezek már ugyancsak más szaktárgyakhoz tartoznak.