Levegőben... Homokon...

A Líbiai-sivatag kérlelhetetlen pusztasága megfélemlítette a foglalók seregeit és évszázadokig tartott, amíg egyes vakmerő felderítők felfedezték a homoktenger szigeteit, az oázisokat. Akik ilyen felderítő útról visszatértek, csodálatos dolgokat meséltek. Kékszemű, szőke, de sötétbőrű emberekről, akik végtelenül messze, kint, a sivatag hozzáférhetetlen helyein rejtelmes oázis-városokban élnek, fekete óriásokról, akiknek termete hasonló az ó-egyiptomi romok kőből faragott isteneihez. Némelyik felderítő hatalmas romvárost látott a Homoktenger szívében, másik tej jelmézzel folyó völgyet, valahol mélyen a sziklahegyek között. Különös helynevek, útirányok, a teve napi teljesítményével mért távolságok, valóság és legenda volt évszázadok óta a sivatagjáró beduin beszédtárgya a tábortűz mellett. Könyvemben nem szolgálok tudományos magyarázatokkal, nem írom le egyik-másik földrajzi vagy régészeti fölfedezés történetét. Csak néhány kalandot, néhány élményt mondok el sivatagkutató múltamból. (Almásy László)