Legyél önmagad (Utak a Felhegyről)

Egy régi történet szerint az ötvösmester arra oktatja fiatal tanítványát, hogy miként kell a nemesfémet az öntéshez előkészíteni. Az inas rövidesen megkapja a választ: ,,Addig hevítsd, míg a saját arcodat nem látod tükröződni benne!" Hogyan igazodjék el Gábor - az ifjú szerkesztőinas - ebben a felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be egy számára idegen közösségbe, milyen mádon induljon neki önálló életének? Talán neki is hinnie kell abban, amit egy hamis világnézet eléje tár? Önéletrajzi kisregényében - a Hajrá Felhegy! és a Felhegyi legendák folytatásaként - ezekre a kérdésekre keresi a választ az író, aki gondoskodó szüleinek és barátainak köszönhetően hamar felismeri: a világ Isten olvasztótégelye, melyben mi magunk vagyunk a nemesfém. Megtalálni, és megtartani önmagunkat nehéz, de szép: keresztény emberhez illő és méltó feladat. ... és az Isten - a régi mesterfogás szerint - addig olvaszt minket, míg meg nem látja saját képmását lelkünkben.