Legújabb szavaink szótára

Aligha kétséges, hogy az információs társadalomra továbbra is várni kellene, lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy már elég jócskán benne élünk. Vagy miként értelmezzük másképp azt a midennapos helyzetet, hogy valaki sétál hazafelé, egy hajnali órán, langyos nyáréjszakán, túl a falu utolsó házán az erdőszéli tanyájához, mikor egyszerre csak észbe kap: valamit elfelejtett. Benyúl a zsebébe, kivesz egy gyufásdobozt, s egy percbe sem telik, máris élénk eszmecserébe fog, mondjuk Caracasban nyaraló barátjával... Nohát, ez az! Információt szerezni, kapni, adni, bármiről, bármikor, bárhol, egyszerű, mindennapos rutin ügy. Azt kell mondjuk, cigarettára gyújtani szinte bonyolultabb. (Ti. az elfogy az ember zsebéből, a mobil nem). A mikroelektronika eredményeinek se szeri, se száma, s ennek megszámlálhatatlan előnyét folyvást élvezhetjük. Valóságos információ-zuhatagban élhetünk, s ha valaki ettől kapkodja a fejét, az legfeljebb akkor eshet meg, ha hirtelen valami olyasmit lát, hall, olvas, amivel még sohasem találkozott, s amiről fogalma sincs, mit is jelent. Mert miközben megújultak mindennap használatos eszközeink, szokásaink, életvitelünk, azzal együtt szókincsünk, tudásanyagunk is hatalmasat gyarapodott. Rengeteg új fogalom született, vagy pontosabban került a nyelvünkbe azokkal az eszközökkel együtt, melyeket átvettünk a világtól; régi fogalmak új jelentéskörrel gazdagodtak; hódít (nem kis mértékben az SMS-ezés és az internetes csetelés hatására) a rövidítések, a betűszavak használata... S ezzel a nyelvi gyarapodással ugyanúgy lépést kell tartani, mint az új technikák használatával. S közben ontja az új fogalmakat a biológia, a gazdaság, a történelem is, és az információrobbanás következtében ezek is gyorsan terjednek el, válnak közkinccsé, beszédtémává, újsághírré... Egyszóval, nem árt, ha egy modern kislexikon kéznél van a könyvszekrényben. Tessék belelapozni!