Legelőből marhahús

"Hazánk egykor fontos szerepet játszott Európa marhahústermelésében. Történelmi, gazdaságtörténeti, gazdaságpolitikai tényezők azonban meggátolták a termelési folyamat fejlődését. A marhahústermelés kezdetleges módszerét lassan fölváltotta és kiszorította az "igaerő-termelés", ami a legelőgazdálkodást is visszafejlesztette. Az igaerő iránti igény megszűnésével aztán jórészt eltűnt a legeltetéses tartási forma is. A korábbi hagyományos és az e könyvben vázolt új termelési eljárás között megtalálhatók bizonyos közös vonások, de mégsem mondható, hogy ez annak folytatása lenne, hiszen eltérő a két eljárás agrárgazdasági lényege. Hazánk legelőterületeinek nagyobb részét elsősorban húsmarhával lehetne jobban hasznosítani. Ez olyan gazdasági igény, amely mezőgazdaságunk intenzív fejlődésével csak növekedni fog. A gyepek - becslések szerint - már ma is 300-400 ezer húsmarhát tudnának eltartani. A legeltetéses marhahústermelés Magyarországon újszerű, de alapjait lerakták a termelési rendszerek és az élenjáró gazdaságok. Az iparszerű marhahústermeléshez az üzemi adottságok megvannak, "csak" a feltételeket kell megteremteni hozzá. Erősíteni kell a fejlesztést elősegítő kutatásokat. Következetes, fegyelmezett munkára van szükség ahhoz mind a növény, mind az állatbiológia területén, hogy az eredmények javuljanak. Művelésbe kell vonni mezőgazdasági földterületünk eddig kihasználatlan részét, s értékes marhahúst termelhetünk abból a legelőből, amelynek termése mezőgazdaságunk árutermelésében eddig elenyésző volt."