Laborállat-tenyésztés

A laborállat-gondozó technikus feladata egy vagy több állatfaj gondozása, esetleg izolált állatok (karantén, fertőzött állatok, SPF-állatok) ellátása, tartási feltételeinek megteremtése, takarmányozása. Az állatok szaporításának felügyelete, tenyésztési programok végrehajtása. Okmánykezelés, feljegyzések vezetése, adminisztrációs teendők elvégzése. Az állatház, az ól, a kennel, a volier, a ketrec, a kalitka, a terrárium, az akvárium, az akvaterrárium nem más, mint laboratóriumi- és hobbiállataink ,,lakosztálya". Ez egy burok, amellyel jól, vagy rosszul elszigeteljük állatainkat a környezettől, burok, melyen belül viszonylagos jóllétet teremtünk számukra. Ebben a térben kell olyan környezeti feltételeket biztosítani, ami állataink igényeit kielégíti. Dr. Kállai László az ATE Állategészségtani Tanszéke gyakornoka (1946-49), az Állattenyésztési Kutató Intézet (ÁKI) segédkutatója (1950-52), tudományos munkatársa (1952-57). Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet tud. munkatársa és a Kísérleti Állatház vezetője (1958-64), egyúttal az MTA Műszerügyi Szolgálata Kutatófilm Laboratóriumának vezetője (1960-65). Az Egészségügyi Minisztérium gödöllői Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézete (LATI) igazgatója (1964-70), az Országos Fajtakísérleti Intézet tud. főmunkatársa (1970-72). A Kaposvári Mezőgazdasági Felsőfokú Technikum oktatója, az átszervezés után a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Állatélettani Tanszéke főisk. tanára (1972-től). Állatélettannal, takarmányozás-élettannal foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén bekapcsolódott Tangl Harald kísérleteibe: a B12-vitamin és különböző antibiotikumok takarmányozási felhasználási lehetőségeit vizsgálta. A B12-vitamin tartalmú állatitakarmány-adalék társfeltalálója (Kralovánszky U. Pállal és Pál M.-mel, mint titkos találmány; az 1955. évi Kossuth-díjra felterjesztve). Kidolgozta - többek között - a szarvasmarhatrágya takarmányfehérje-javításának technológiáját, kísérletezett a csicsókatermesztés takarmányozásával. Munkásságának második szakaszában Magyarországon elsők között vizsgálta a laboratóriumi állattartás technológiáját, annak környezeti tényezőit. Nevéhez fűződik a gödöllői Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézet megszervezése (1964-ben), ahol bevezette a laboratóriumi állatok rendszeres röntgenvizsgálatát, amelyekhez kiváló állatfényképeket készített. Munkássága korszakos jelentőségű a magyarországi állattenyésztési biotechnológiai kutatásokban.