Kudu-láz

"1942 november végi, vasárnapi körvadászat, a Szajol nevezetű, akkor még kicsi falu és a Tisza ártere között. Az időjárás nem vett tudomást arról, hogy már a zordságáról elhíresült 'ember' végű hónapban jár, inkább tavaszt komédiázott. Abdon bácsi, a szajoli vasútállomás főnöke a vonatok érkezésének, indulásának intézése mellett, a vadászmesteri teendőket is hasonló komolysággal töltötte be. Erős, mély hangjára abbamaradtak a háború kimenetelét találgató beszélgetések, egy kicsit oldódtak a szíveket-lelkeket szorító félelem-görcsök. Az eligazítás alatt büszkén feszített Édesapám mellett egy fiatal, csinos vadász-hölgy, az Édesanyám, vállán a 'Kis Húszassal'. (ma is megvan!) Az első kör lassan záródott, elhangzott a 'befelé ne lőj' parancs, a körbe szorult nyulak egyre gyakrabban kifelé rohanással mentették - ha tudták - irhájukat. Jó apám és Édesanyám között is megpróbált egy fürgelábú kitörni. - Klári a tiéd! - kiabált felénk Édesapám. A tanultak szerint a hajtóvonalon átnyargaló nyulat felemelt puskacsővel kísértük, majd annak rendje módja szerint karikára lőttük. Hat hónap múlva megszülettem. Ezen a vadászaton Édesanyám már a szíve alatt hordott. A történetben ezért a többes szám. Ezek után tehettem-e mást, minthogy vadász lettem!"