Klasszikus cseh írók művei (6 db): Őfelsége pincére voltam + Zsebcselek + A lét elviselhetetlen könnyűsége + Svejk, a derék katona a háború előtt és más furcsa történetek + Harc a bestiával + Gyávák (összesen 6 db könyv)

Őfelsége pincére voltam "És a valósággá vált hihetetlen nem hagyott el engem, én hittem a hihetetlenben, a meglepő meglepetésben, a döbbenetben, ez volt a vezérlő csillagom..." - elmélkedik a regény hőse, aki kis pikolófiúból milliomos szállodatulajdonossá lett, majd a háború és a kommunista hatalomátvétel után vagyonát vesztve, magányos útkaparóként ismeri fel az élet halálosan keserű örömét. "Jól figyeljenek arra, amit mondok" - figyelmeztet bennünket újra és újra Hrabal; és mi figyelünk hökkenten, ámuldozva - ilyen történeteket nem tud más, csak ő, az örök csibész, a legszürrealistább realista, akinek szemében megszépül minden: mint a széttárt lábú szállodai örömlány virágokkal felcicomázott szőrdombocskája, olyan szépségesen tárulkozik ki előtte minden egyes megismételhetetlen sorsú ember. S ebben a hihetetlenül tobzódó szépségben és derűben mégis benne van a kor minden rettenete is: a nácizmusé, amely a tiszta, új német embertípus helyett borzalmas idiótát szül, és a kommunizmusé, amely a könyv lapjain fergeteges bohózatként jelenik meg. Hrabal 1971-ben, tizennyolc nap alatt írta ezt a regényét, amelynek minden mondatából árad az a fajta szellemi, politikai és - korántsem mellékesen - erotikai szabadság, amely az akkori hatalom számára "természetesen" tűrhetetlen volt - a modern közép-európai irodalom egyik legnagyszerűbb alkotása így csak 1989-ben jelenhetett meg legálisan az író hazájában. Zsebcselek "Nem maradt más számomra, mint belemerülni az írásba, s az irodalomban tisztulni meg attól, amit ez a mindent jól gondoló két lélek belelátott az enyhén diszkordáns lelkembe. Sosem volt elég erőm ahhoz, hogy kettényírjam közös lepedőnket, s éjnek évadján lelépjek, mert a gyöngeség az én erőm, a vereség az én győzelmem, a megfélemlítettség az én erényem, az elhagyatottság az én társaságom, a locsogás a retorikám, a nagyvárosi folklór az esztétikám, az állandó magány a pontosságom, a szószegés a hűségem" - vallja a világhírű cseh író ebben a megkapóan őszinte interjúregényében. Hrabal változatos életútját, művészi eszményeinek gyökereit, a tipikus cseh kisember derűs mindennapjait elénk táró kitűnő, számos tanulsággal és magyar vonatkozással szolgáló könyv egy sajátos közép-európai léthelyzetet, egy tipikus írói sorsot ábrázol a maga útkereséseivel és zsákutcáival, s egyben elvi kiindulópontokat is kínál a rendkívül népszerű, vonzó és utánozhatatlan hrabali életmű belső titkainak megfejtéséhez. A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera talán leghíresebb, ma sem halványuló népszerűségű regénye sztori és filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindvégig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomáą. Nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. Segy szép napon e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán: hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel nagy fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomáą ellentmondásos alakja mögé pedig Kundera a "prágai tavasz" eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforikus gyűlöletét, végül a "normalizáció" éveinek megaláztatásait rajzolja fel háttérnek. Miféle sors, milyen jövő várhat itt Tomáąra, Terezára vagy épp Sabinára, a festőnőre, Tomáą egyik szeretőjére? Megoldás-e, ha az emigráns megszabadul minden kötöttségtől? Hiszen súlya csak annak van, ami örökkévaló vagy örökkön ismétlődik. Az egyének és a nemzetek sorsanem ilyen. Az igazi dráma azonban - mondja Kundera - nem a súlyosság, hanem a könnyűség drámája: hogy minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. Hogy a jóvátétel, a bosszú vagy a megbocsátás szerepét a feledés veszi át. Svejk, a derék katona a háború előtt és más furcsa történetek Ha néha-néha lezuhantak, és ripityára törték a gépet, a roncsok közül mindig elsőnek a vitéz Švejk kászmálódott elő, és mialatt tiszt urát lábra segítette, leadta a jelentést: - Alássan jelentem, lepottyantunk, de azért élünk és egészségesek vagyunk. Igen kellemes útitárs volt. Egy nap Herzig hadnagy úrral szállt fel, és amikor már nyolcszázhuszonhat méter magasságban voltak, a motor csődöt mondott. - Jelentem alássan, kifogyott a benzin - szólalt meg a tiszt háta mögött Švejk a tőle megszokott kellemes és tisztelettudó hangon -, én, kérem alássan, elfelejtettem megtölteni a tartályt. - Kisvártatva hozzátette. - Jelentem alássan, a Dunába pottyanunk. Amikor néhány pillanat múlva fejük felmerült a Duna zavaros, zöld hullámaiból, Švejk a tiszt úr nyomában a part felé úszva megállapította: - Jelentem alássan, ma magassági rekordot csináltunk. Jaroslav Hašeket, a század eleji cseh írót, híres Švejk-regénye emelte a világirodalom nagyjai közé. Ez a kötet az író kisprózai munkáiból nyújt válogatást, s ennek megfelelően szatírákat, humoreszkeket, humoros tárcákat tartalmaz, valamint a főmű előzményének tekinthető írást, a Švejk, a derék katona a háború előtt című novellafüzért, amely a később született világirodalmi remekmű őse, előmunkálata. Harc a bestiával KEDDEN, november 18.-án Csehország fölött az égbolt felhős lesz, a hegyekben napsütés várható, az éjszakai hőmérséklet 0 és -2, a legmagasabb nappali hőmérséklet 3 és 5 fok között alakul. Az iparvidékeken a - barna típusú - felhősödés fokozódása várható, a délutáni órákban helyenként - barna típusú - csapadék is előfordulhat. I. A kora délutáni órákban a nyugati szél nehéz, barna felhőket terelt a százezres iparváros, Ustí fölé. Az Észak-Csehországi Élelmiszeripari Vállalat (ÉCSÉV) vezérigazgatói tanácstermében ülésező bizottság tagjai mintha el-elszunyókáltak volna a barnás félhomályban. - A következő napirendi pontunk a milánói világkiállításra kiküldendő kollekció összeállítása. A témáról Rohan doktor és Bimon mérnök referál - hadarta a titkárnő a jegyzetfüzetéből, és felállt, hogy meggyújtsa a villanyt. - Csakhogy már egész Észak-Olaszország el van árasztva, úgyhogy aligha lesz világkiállítás. - Nekünk pedig néhány napon belül egyáltalán nem lesz semmiféle élelmiszerünk, nemhogy olyan, amit a világkiállításra küldhetnénk. - Nem szűnhetünk meg a jövőre gondolni. Hívják be őket - határozott a vezérigazgató, és figyelmét a két fehér köpenyes alakra összpontosította, akik tálcán hozták be a Milánóba szánt mintákat. Természetesen az öntudatos Eda Rohan kezdte elsőként - még mielőtt felszólítottam volna rá. Keserédes specialitásaink híres megalkotója. ,,Az ipar művésze5' - mondja magáról beképzelten, de sajtos csokoládéi, almás marhakrémjei tubusban, valamint sós cukorkái az ECSEV legjobb exportcikkei, tartós valutaforrások. Gyávák Josef Škvorecký 1969-ben - igen helyesen - Kanadában felejtkezett. Attól fogva azt írt, amit akart, ráadásul feleségével emigráns kiadót alapított, amely nem kisebb cseh ellenzéki szerzők műveit jelentette meg, mint Hável, Kundera, Vaculík. Mára állandó Nobel-díj várományos, titkos befutójelölt. Emigrációjának előtörténete, ha akarjuk, Gyávák című első, nagyszerű regényével kezdődött: ennek megjelenése után rúgták ki 1958-ban a cseh szépirodalmi könyvkiadótól, ahol szerkesztőként dolgozott. A Gyávák tudniillik, tudomást sem véve a ,,tilt-tűr-támogat" szocialista dimenzióiról, olyannak - vagy tán még groteszkebbnek is - ábrázolta szerzője szülővárosának felszabadulását, amilyen a valóságban volt. Szelíd és pontos, de eltéveszthetetlenül ironikus regény a Gyávák - tenyérnyi ép helyet nem hagy a történelmi napok kincstári ábrázolatán. Škvorecký ugyanis igaznak írta meg. Sejthető, miért adta ezt a címet könyvének: mert a hivatalosság gyávának bélyegzett mindenkit, aki nem a kommunista párt zászlaja alatt vagy csak nem az illő és elvárható elszántsággal fordult szembe a már megvert németekkel: magyarán a nem kommunista munkásságot, a nem moszkovita politikusokat, a nem osztálytudatos, mondhatni, zavaros fejű ifjúságot... Az utóbbi képviselője Danny Šmirický, az író frissen érettségizett, anglomán és dzsesszbolond alteregója, aki, ugyanúgy, mint zenész barátai, igazából csak annyit akar, amennyit ennyi idősen mindenki: élni, udvarolni (sokat), zenélni (ugyancsak sokat), aztán majd, ha már a németek elhordták magukat, egyetemre menni. Meg talán még egy kis forradalmat is, mert polgárgyerek ugyan, de világos számára, hogy a két világháború közti demokratikus Csehszlovákia sem volt a földi paradicsom... Az olvasó gyorsan megszereti Dannyt és enyhén léha társaságát, továbbá a bumfordi és kedves kisvárosi cseheket (ha ugyan már nem szerette őket eleve, úgy Hašek óta), nyájas elnézéssel figyeli történelminek szánt ügyetlenkedéseiket - és megtanulja tisztelni Danny Šmirický munkásgyerek-ellentétpárját, aki minden, csak nem gyáva, és fegyverrel a kezében teszi meg, amit hazája szabadsága érdekében megteendőnek gondol. Vannak aztán a komor, elszánt és egyáltalán nem gyáva, viszont olykor igen komisz kommunista ellenállók, továbbá virtigli, igazi gyávák: kollaboránsok és köpönyegforgatók. Ez a három csoport orrolhatott a leginkább a Gyávákra és Škvoreckýre '58-ban, aki, ha megkapja, emiatt is kapja majd meg a nagyon is kiérdemelt Nobel-díjat.