Kisértethistóriák (idegen írók novellái)

Az 1917-es kiadás hasonmása. Furcsa és szokatlan előszó lesz az, mely a könyv aktualitásának lehetséges vádja ellen védekezik. Furcsább még, ha fordításról és gyűjteményről van szó, mely ritkán születik ,,belső kényszerűségből," melynek létjogosultsága tehát valóban külső okokra, aktualitásra vezetendő vissza. Hogy megnehezítsem a dolgom: még csak nem Is klasszikus remekekről van szó, melyeknek fordítása mindig Időszerű. Viszont minden jel arra mutat, hogy az az alkalmi aktualitás mely Ilyen kísértethistóriák kiadását magyarázhatja - nagyon Is megvan. Hiszen csak körül kell néznünk a könyvpiacon. Nyilván nem ok nélkül van olyan nagy divatjuk. De épen ezért érzem szükségét annak, hogy előrebocsássam: nem a háború borzalomkonjuktúrája hozta létre ezt a könyvet, nem a biztonsága vesztett polgári élet kénytelen-kelletlen romantikájához szól és nem számít ama szegények kísértethitére, akik annyi oktalan halálban megnyugodni nem tudván, legalább a lelkek hazajárását várják. Nekem, aki az Ilyen történeteket már régen és mindig szerettem és szeretni valóknak hirdettem, nem a borzalom, nem a romantika és nem a kísértet volt bennük fontos. Hát ml? - Kérdezhetnék joggal. E történetek másik fele, melyben valóságos és ,,természetes" élet van ábrázolva, de mégis úgy, hogy a ,,természetfeletti" jelenségek belépése nem lehetetlen, nem ellentmondó, nem inorganikus, sőt szükséges kiegészítés, sőt természetes.