Ki-ki a párjával - két kisregény egy kötetben (Ki-ki a párjával o Az öreg tekintetes)

Fülszöveg Mindkét regény Gárdonyi elbeszélő művészetének jellemző színeit ragyogtatja fel. A mély, benső küzdelem s az emberség rajzai ezek. Az öreg tekintetes, mely először 1905-ben jelent meg, inkább széles alapozású kompozíciójával, a Ki-ki a párjával pedig költői szépségű részleteivel magaslik ki az életműből. Az előbbi a századforduló felemás társadalmának fonákságait ostorozza, de a gazdag cselekménynél is fontosabb a jellemek összeütköztetése. Van valami természetes, mégis szánalmas abban, hogy a kisemmizett, életunt öregúr felett átlép a kor, a történelem. A Ki-ki a párjával Gárdonyi utolsó műve, 1922 nyarán kezdte közölni a Pesti Hírlap, s a folytatásos közlemény befejezését már nem érte meg írója. Hatvany Lajos méltán állította ezt a regényt Gottfried Keller Falusi Rómeó és Juliá-ja meg Flaubert-nek az egyszerű szívű cselédlányról szóló nagy novellája mellé. Voltaképp a beteg író vallomása ez az életről, pontosabban: arról a láthatatlan, kínos erőfeszítésről, mellyel szabadulni akart - gondolatban - a testét roncsoló kóroktól.