Ki a hunyó?

Különös műfaj a riport - kevesen is művelik magas fokon. A jelenségek föl- és bemérése közben a riporter teljes személyiségét követeli - a megírás során azonban ennek a személyiségnek háttérben kell maradnia. Günter Wallraff parókát és a szeme színét megváltoztató kontaktlencsét használt, hogy török vendégmunkásnak higgyék. R. Székely riporteri "mimikrije" az állampolgári átlagsutaság, naivitás és (ál)tájékozatlanság, amely mögött persze egy végtelenül tudatos, okos és jó szemű újságíró rejtőzik. Nem a szenzációéhség, nem a "nagy leleplezések"-re leső zsurnaliszta akarnokság, hanem irónia és önirónia, szellemes fordulatok, "átmeneti társadalmunk" korántsem átmenetinek tűnő ellentmondásai iránti fogékonyság jellemzi az Új Tükör kitűnő riporternőjének kötetét. Ki a hunyó? - kérdezi a címben. Kinek van csukva a szeme? Ki a vesztes? Lehet, hogy aki mást sikerrel, sorozatban "átver", esetleg önmagát csapja be legjobban? Mit keres a KISZ-faliújság a rulettkaszinóban? Vagy éppen: az áruházi tolvaj kezében a bocsánatkérést jelképező margarétacsokor? R. Székely írásainak varázsa éppen az, hogy a fals jelenség mögött mindig a kárvallott ember érdekli, az egyén - aki akár saját hibájából, hamis tudatából, akár "a körülmények hatalmából" adódóan kiszolgáltatott -: mindenképpen "a társadalmi viszonyok összessége".