Kétezer év szerzetessége I.

ELŐSZÓ Még néhány lépés az Idő országútján és elérkezünk a 2000. év határvonalához. Tarsolyunkban értéket s lim-lomot hordozunk vegyesen. Az egyik könnyíti járásunkat, a másik lehúz, görnyeszt és fáraszt. Évezredes értékeink kőbe, ércbe vésve, papirusz- vagy hártyalapokon avagy már CD lemezen rejlenek, beleszőve életünkbe, álmainkba, egész kultúránkba és történelmünkbe. Ezen értékek mentén ismerjük meg önmagunkat, a világot, az ember "embert végtelenül meghaladó" (Pascal) lehetőségeit, távlatait, hivatását: múltunkat és jövőnket. Egyetemes históriánk igazi, legbensőbb vonulata az Isten-vezette zarándok-nép, vagyis az Egyház története. S ezen belül húzódik, immár kétezer éve azoknak a megkeresztelt nőknek és férfiaknak története, akik elfogadva egy váratlan hívást, próféták, tanítványok, szüzek, remeték és vértanúk voltak, illetve ma ezek közvetlen utódai. Szerzetesnek szokták őket hívni. Arról azonban, hogy voltaképp KIK ők, miben áll hivatásuk, évezredek óta mily sokszínű adottságot testesítenek meg, a társadalom alkotta kép elég homályos, ha éppen nem karikatúra. Legfeljebb karizmájukat kifejező szolgálatukat vesszük észre: betegágynál, iskolákban, a társadalom kivetettjei mellett, esetleg az újságot lapozva olvasunk erőszakos halálukról. Vissza TARTALOM Előhang 6 Útmutató 7 Irodalmi rövidítések 10 Szerzetesség- és művelődéstörténet A-tól K-ig 13-687