Két hajó (Karinthy Frigyes munkái X.)

Nyilván úgy volt, hogy szívszakadva vágytam a cirkuszba, de talán éppen úgy vágytam a hegedűre is, - aztán előbb kaptam meg a hegedűt, ellenben a cirkuszba nem vittek el, csak így lehetett, hogy szaggatott időközökben megújra álmodtam a cirkuszról, - egyszer messziről láttam dombok mögött, és mintha valaki vezetett volna a kezemnél fogva. Máskor idegen, nagy város közepén egyszerre ott álltam, de ugyanaz a cirkusz volt, ugyanaz a bejárat, kétfelé nyíló vesztibül. Már ekkor úgy volt, hogy jegyem is volna, be is mehetnék és mégis összezavarodott az álom és megint nem voltam bent. Utoljára aztán végigálmodtam. Ott álltam a pénztár mögött, a bejáratnál és egy izgatott, szakállas, sánta ember, az igazgató állt mellettem, a bejárat tarka függönyét félkézzel félrehúzta és kiabálva hadart: >>Erre tessék, erre tessék, tessék besétálni, mindjárt kezdődik, tessék, tessék.<< Az emberek pedig özönlöttek, - rengeteg ember, tarka népség, cselédek, katonák, kalapos asszonyok és borotvált urak, - lökdösték egymást, nevettek és hangosan beszélgettek. Tudtam, hogy rögtön meglát az igazgató, meg is látott és bosszankodva mondta, mialatt megfogta a karom, "tessék, tessék, van jegy? Akkor tessék, ha nincs, akkor allómars! Tartalom Cirkusz 6 Két hajó 13 Északi szél 32 A púpos 39 Napok 47 Vak csibe 54 Getsemáne 61 A lélek arca 68 A vak szobrász 74 Erzsébet szinházba megy 80 Álmodni 87 Árnyék 93 Bűn 100 Ballada a néma férfiakról 108 Az új élet 114 Prológus 125 Titokzatosság 132 Példázat a halálról 140 Az ütközet 146 Legenda az ezerarcú lélekről 154 Művészet 186