Két Magyarország?

A Korridor-kutatócsoport vitasorozatának eredményeként hat szerző hatféleképpen közelíti meg ezt a kérdést, de alapjában mindannyian vitatják az ország kettészakadtságát, a polgárháborús helyzetet vizionáló riogatásokat. Igaz, se szeri se száma a leegyszerűsítő ellentéteket használó minősítéseknek, ám ez régen is így volt (kuruc-labanc, népi-úri, zsidó-keresztény, keleti-nyugati stb.). Romsics Ignác a két háború közötti állapotokat elemezve arra a következtetésre jut, hogy hiába hangoskodtak leegyszerűsítően a politikusok, akkor sem volt két Magyarország. Kende Péter viszont úgy látja, hogy nem a pártok, hanem a történelem alakított ki máig ható, egymással durván szemben álló politikai érzületeket. Gombár Csaba történetileg is és nemzetközileg is inkább egységesnek látja többek között az állami intézmények tehetetlenségi ereje által egyben tartott magyar társadalmat. Ezt a viszonylagos egységet azonban Szilágyi Ákos szerint tribalizáló törekvések bontják meg. Vásárhelyi Mária az empirikus adatok fényében vonja kétségbe a kettészakadtságot, míg Enyedi Zsolt a politikai pártok megosztásra törekvő voluntarizmusát elemzi.