Kései polgárvilág

- Nem hagyott békén az istennek sem - magyarázta Max. - Valamelyik buli után kezdődött, és különben is részeg voltam. Majd megfojtja az embert azzal a bazi nagy mellével, alig lehet kimászni belőle, és így a legegyszerűbb. Hát Felicityre nem lehetettem féltékeny, az igaz. Ha olyasfajta nő lett volna, akire féltékeny vagyok, más lett volna minden. De annak, hogy Max vele lefeküdt, csak egy oka lehetett. Ezt ő is tudta, meg én is. Olyan nagyon kellett neki a helyeslés és a csodálat, hogy egy jó szeretkezést is hajlandó volt bedobni fizetésképpen. Azt meg tudtam volna bocsátani neki, ha lefekszik egy nővel, akit megkívánt, de ez megbocsáthatatlan volt: az a rengő, nagydarab, megalázott test, ahogy kifut a szobából. Gyakran eszembe jutott, amikor lefeküdtem Maxszel. És erről egy szót sem szólhattam neki, hiszen én magam nem tudtam megadni a helyeslést és a csodálatot. Voltak más nők is, hogyne. Mikor 1960-ban, a szükségállapot idején illegalitásba vonult, Eve Kinggel élt, aki bújtatta. Előtte meg az az ügy Roberta Weiningerrel: a gyönyörű Robertával, aki már egy ideje házi őrizetben van.