Képfogyatkozás

Díszes zsinagógai mozaikok, freskók, temetői művészet a késő antikvitásból; illusztrált héber kéziratok a középkorból; finoman megmunkált kegytárgyak az újkorból - néhány fő típus abból a ma ismert lelettömegből, ami bizonyítja, hogy a zsidóság sohasem zárkózott el a képzőművészetektől. Még Roskó Gábor (porcelánból mintázott) állatfejű bibliai hőseinek is megvannak a párhuzamai a középkori héber miniatúrákban. Az e leletekben megtestesülő esztétikai igényesség és művészi alkotókedv azonban a zsidó írott tradíció fényében inkább kivétel, mint szabály, és ez a körülmény az ókori-középkori zsidó művészettörténet kutatóit is nemritkán szinte megoldhatatlan feladat elé állítja. A bibliai képtilalom nyomán a későantik és a középkori rabbinikus hagyomány erős fenntartásokkal él, nemcsak a képzőművészet számos formája (mindenekelőtt a figurális ábrázolások) iránt, de a vizualitás más területein is. Ezeknek a máig élő korlátozásoknak, averzióknak a gyökereit, fogalmi kifejeződését és fejlődését követi nyomon a könyv.