Képek, szobrok, képernyő

A hatvanashetvenes évek kulturális életében a festők, szobrászok, fotóművészek, és a sokféle szakmát gyakorló iparművészek műhelyeiben is éppen úgy kezdték feszegetni a 20. századi kifejezési formákhoz vezető lehetőségeket az alkotók, ahogyan azt tették a Balázs Béla Stúdió dokumentumfilmesei, vagy egyes színházi rendezők, a költők és az írók. Ez a könyv a magyar televíziózás egyik kevéssé ismert és elismert területéről, a képző- és iparművészeti alkotások születéséről ,valamint az egyes művészekről készült filmekről és azok körülményeiről szól, ahogyan azt B. Farkas Tamás rendező és felesége, Kernács Gabriella művészettörténész szerkesztőpáros az 1967-es évektől kezdve 2001-ig látta. Fiatal kezdő koruktól, ennek a televíziós műfajnak a születésétől kezdve lehettek jelen a folyamatban, majd végigkísérhettek egy-egy általuk kiemelkedőnek vélt életművet is. Ma már közülük sokan nem élnek, személyiségüket, emléküket és műveik egykori, esetenként máig érvényes jelentőségüket ezek a filmek őrzik. Művelődéstörténeti sorozataikkal máig érvényes értékmentő munkát végeztek. A művészettörténész szerző bevezető tanulmánya mellett a televíziós művészettörténészi munkának kíván helyet adni a kortárs magyar művészettörténetben. Az eddig soha nem publikált események, tények és történések közreadása érdekében a leghitelesebb megoldásnak a személyes beszélgetés formáját választotta. Remélve, hogy az olvasó ebből egyszerre nyerhet szinte közvetlen bepillantást a speciális szakmai munka műhelytitkaiba éppen úgy, amint a korszakra jellemző kulturális viszonyokra. A kötetben közreadott hatalmas filmográfia pedig nem csupán a szerzőpáros jelentős munkásságáról ad számot, hanem egyúttal különleges dokumentumértékkel is bír, sőt forrásául is szolgál a jelen és jövőidejű művészeti megnyilvánulásokhoz, további kutatómunkákhoz. A szerző Dvorszky Hedvig művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.