Kép-fenomén-valóság

Az egyetemi és főiskolai stúdiumok céljaira kiadott tanulmányválogatás a "megjelenítés", a "reprezentáció" probléma-együttesét közelíti meg magyarra fordított filozófiai, művészettörténeti, esztétikai és irodalomelméleti írásokkal. Azt a kérdést, hogy mi a kép és mi a kép viszonya a valósághoz, először a fenomenológia vetette fel radikálisan: Edmund Husserl alapvető írásai és előadásai nyomán a század nagy francia filozófusai (M. Merleau-Ponty, J. P. Sartre) bocsátkoztak a képzőművészeti és nyelvi, irodalmi reprezentáció közös gyökereinek vizsgálatába. Husserl nagyhatású képelmélete és ennek interpretációi, "továbbgondolásai" alkotják az összeállítás szövegeinek első körét. A továbbiakban szereplő művészetelméleti gondolkodók a század során többféle megközelítésben járják körül a "mi a kép?" problémáját, azt, hogy a megjelenítésben mi az értelem és az értékelés viszonya. A klasszikus festészet teoretikusan nem problematizálta, de az újkori festészetnek a perspektívát érintő elvei mögött bölcseleti premisszák rejlenek - erre több tanulmány is rávilágít. Az irodalomelméletben a "szó és kép", vagyis a szókép elvei alapjainak fejtegetése vált a közelmúltban időszerűvé (ebből a témakörből a kötet húsz írása közül Paul de Man Proust-elemzése és Kibédi Varga Áron tanulmánya emelhető ki). Más iskolateremtő gondolkodók (H.-G. Gadamer, A. C. Danto) a kép és szó művészetének önbeteljesítését, a művészeti reprezentáció önmaga által elnyert filozófiáját domborítják ki. A kötet zárótanulmányában a médiaművészet és a képi percepció új összefüggéseiről kapunk ismereteket.