Kék róka

A Kék róka egy egyszerű szituációra épít: mi történik akkor, ha egy férfi arról szerez tudomást, hogy barátja felesége talán házasságtörő lett? Szembesíti a feleket a helyzettel vagy inkább néma marad? És miként reagál a meggyanúsított feleség? Tagad, netalán vakmerő offenzívába kezd? És a felszarvazott férj mit tesz? Különösen akkor érdekes ez, ha a '10-es '20-as évek fojtogató polgári légkörében helyezzük el hőseinket, ahol helye van a párbajnak, de a válásnak is. És mit tesz az elhagyott nő, ha később találkozik vádlójával? Herczeg darabja ebből a kétségkívül nem túl izgalmasnak tetsző felállásból egy már-már lélektani mélységű történetet és egy feszültséggel teli macska-egér játékot bont ki, amely nem nélkülözi a komikus elemeket, mégsem válik vígjátékká. Helyette szereplőink mélységet és személyiséget kapnak, viszonyaik feltárása hajtja előre a történetet. Senki sem az, akinek előadja magát: a barát, Sándor nem filantrópiából lesz vádló, az asszony, Cecile sem számításból lép és a férj, Pál sem az a gáncstalan férfi, akinek talán gondoljuk. Mindenki szerepet játszik, az őszinteség, főleg a feleség részéről, nem fér bele a konvenciókba; itt nem vallhatjuk meg, hogy hibázunk, és még a hozzánk legközelebb állókban sem bízhatunk meg teljesen. (ekultura.hu)