Kegyelemkenyér 1.

ELŐSZÓ Először még 1956 márciusában kanyarintottam vállamra a sporttáskámat, benne egy váltás fehérneművel, tisztasági szerekkel, olvasnivalóval és leutaztam Mohácsra, hogy beszámolót készítsek a jeges árvízről. Az azóta eltelt hatvan év alatt huszonöt kötetnyi, ötezer nyomtatott oldalt kitevő riportot írtam vasutasokról, bányászokról, rendőrökről, textilmunkásnőkről, keresztül-kasul bejártam az országot az Őrségtől Záhonyig, az Ormánságtól Tokaj-Hegyaljáig. Az utam soha nem volt rózsákkal felhintve, mégis azt kell mondanom, egyszer sem halmozódott elém annyi akadály, mint most, amikor a magyar nyugdíjasok helyzetét kívántam felmérni. Korábbi vállalkozásaimat - legalábbis az indulásnál - segítőkész jóindulat kísérte, többnyire ott állt mögöttük valamilyen hivatal vagy intézmény: a Vasúti Főosztály, a Belkereskedelmi Minisztérium, a Népszabadság szerkesztősége, vagy a ,,Magyarország felfedezése" - könyvsorozat. Néha ösztöndíjat is kaptam, de legalább egy megbízólevelet okvetlenül, amelyet felmutattam, ha valaki azt firtatta, hogy mit keresek az épp adott környezetben. Vissza TARTALOM ELŐSZÓ 5 I. A MÚLT DICSÉRŐI (Hódmezővásárhely) 9 II. BISMARCKTÓL A NYUGDÍJREFORMIG 63 III. SZERENCSE LE! (mecseki bányászok) 79 IV. MAGYAR URÁN 117 V. SZÖVETSÉGEK ÉS PÁRTOK (nyugdíjas önvédelem) 143 VI. A HALLGATÓ VÁROS Szombathely 169-189